Nagyon finom kókuszos-kakaós muffin + közérdekű

Saját fejlesztés, nem tarthatom vissza a receptet, bár amúgy semmilyen gasztroblogos törekvésem nincs, csak hencegni szeretnék vele.

Hozzávalók 12 db muffinhoz: 

120 gr kókuszreszelék

140 gr liszt

140 gr cukor vagy 120 gr méz

2 csapott tk sütőpor

1/2 tk szódabikarbóna

1-2 ek kakaópor

1 egész tojás

0,8 dl olaj vagy 120 gr olvasztott vaj

1 nagy pohár tejföl

Külön-külön összekeverem a két "fázis" összetevőit, a szárazat először a kakaó nélkül, majd a két fázist egymással is elkeverem.

A 2/3 rész mehet a papírral bélelet formába, a maradékhoz hozzákeverem a kakaót, és mehet utána az is.

180 fok, 20 perc. Szuperfinom, szottyos, édes, imádom! Sajnos kismamáknak viszont nem való, mert túl nagy lesz a gyerek feje tőle. Az apukák viszont hálásak lesznek érte. :) ((Nem, nem várok gyereket, de tudom, hogy több kismama is olvassa blogot.))

KÖZÉRDEKŰ (avagy ugyanitt Trabant eladó): 

Arra gondoltam, hogy létrehozok egy hírlevelet. A magam részéről utálom a hírleveleket, de ez más lenne, mint a többi (na persze). Azok iratkozhatnának fel rá, akiket érdekelne időnként házi készítésű vagy házilag termelt ez-az-amaz. Augusztustól remélhetőleg lesz tojás nem tápos és nem hibrid, hanem vidám, 6 hónap alatt felnevelt, őshonos tyúkoktól, ritkán juhsajt, és alkalmanként lekvár, szörp, juhtejes szappan, provence-i fűszerkeverék, erdőben gyűjtött finomságok, satöbbi... amihez kedvünk lesz, és amit szívesen, és szeretettel készítenénk. 

A hírlevél tehát nem lenne rendszeres, hanem akkor küldeném, amikor valami újdonság került ki a kezünk alól. Feliratkozni bárhogy lehet, keressetek meg az ügyben (egy félszavas is elég, nem kell nagy körítés hozzá, emiatt ne odázza el senki).

Köszönöm, hogy olvastok, we love juh!

...the bright side of life...

Elnézést, hogy így elmaradtam az írással, ahogy kezdenek a dolgok egyre megszokottabbá válni, úgy érzem egyre kevesebb jelentősége van a helyzetjelentésnek. Ígérem, összeszedem magam, és kitartok.

Már tegnap akartam írni, aztán este megint kidőltem a sorból. Ma viszont összegeztem az eddigi eseményeket.

Ma reggel nem kukorékolásra keltünk, Frigyest eltüntette valami. Persze egyáltalán nem vicces módon, teljesen azért mégsem, mert a fejét azért köszönetképp a kiskapunál hagyta, meg némi tollat az óljában... Robi szerint róka volt, én macskára gondoltam.

A csirkék közül vagy két hete a szomszéd kutya aprított fel két kendermagost, mert átszöktek, illetve a múlt héten egy sárgát valószínűleg a birkák tapostak el játék közben. Ennyi haláleset egész életem során nem fordult elő a környezetemben, mint ez alatt a három hónap alatt, amióta itt élünk.

Azt már nem említem, hogy a hét elején, mégha csak egy szűk negyed órán át is, de babszem méretű jég hullott, és egy kicsit megtépázta a meggy- és az őszibarackfát. Azért még így is lesz bőven belőle (ha addig el nem fagy), de az élmény ijesztő volt: a terasz fölötti palatetőt olyan hangosan verte, mintha géppuska ropogna, tényleg féltem. Robi éppen ekkor finalizálta a villanypásztor beszerelést a Monostorban. Mondanom se kell, remegve vártam haza. 

Ezt az sms-t írta akkor nekem: "Bab-, és borsószem nagyságú jég hull, tesztelem a birkák esőbeállóját."  Képzelhetitek, milyen boldog voltam.

Mutatom a képet:

És sajnos továbbra is szinte tél van, a hőmérséklet még nap közben sem megy 15 fok felé, bár a nap néha azért kisüt. A sapka alap, Robi ma reggel kabátban ment idegenvezetni, pedig ő aztán nem szokott fázni. A kertben a rukkolán kívül van már pár levél spenót is, ami május végén azért édeskevés. Szerintem ezen a skandináv éghajlaton epret például nem is lehet termeszteni.

Közben fejvesztve keressük ezt a könyvet, ami persze sehol se kapható. Ráhel tőgye kicsit betegeskedik, s bár még így is kétszer 1 litert ad, azért jó lenne tudni, nem halálos-e ez az elváltozás (is). Telefonos birkanyáj-tulajdonos állatorvos szerint betadinozni kell, és majd elmúlik. Egyébként meg Ráhel patája a körmölés ellenére is lassan bohóccipőre emlékeztet, úgyhogy ismét körmöltetni kell.

Irreális és vicceskedő komment a következő képhez, de nem bírom ki (bocs): Ráhelt Terus is megvizsgálta...

Robi aztán nem épp kisimult lélekkel tért vissza az idegenvezetésről. A csoport vezetője kísértetiesen emlékeztetett őrá. Kifogásolta, hogy "gazos" az arborétum, túl kicsi az ajándékbolt, és volt még néhány ezekhez hasonló, szintén megalapozott problémája. Hazaérkezve, a csüggedtség mélypontján megnyitotta a videomegosztón a híres-neves Brian élete zárójelenetet, viszont a magunkba roskadás helyett angol humor gyanánt Terike teljes beleéléssel, fülig érő szájjal táncolva derített bennünket jobb kedvre. Nyilván megértett valamit a helyzetből.

Vigasztalásképpen íme egy-két idilli kép, ami ellensúlyozza (nekünk is) ezeket a borzalmakat, amik már lassan maguk alá söpörnek bennünket. Mert amúgy nagyon jó nekünk, csak most éppen egy kicsit nehezebb.

Képriport

Első sajtommal kérkedek. Robi szerint ez nem sajt, hanem szilárd tejszín. :-)

Terus Ábrahámot rendszabályoz.

Almafaágat lehúz, levelével birkát etet, Terus csodál...

Pitypangot fújkál 1.

Pitypangot fújkál 2.

Birkát legelőre kihajt...

Naplementében sütkérez, kakukkfüvet ültet...

Esti hiszti

Na, és még estére egy bejegyzés. Sose gondoltam volna, hogy az állatok is képesek ilyenre...

Szóval Ráhel egy fiatal birkamama, most februárban ellett először, nagyjából április közepe táján választották le róla a kisbárányát, úgyhogy teljesen új dolog számára a fejés. Ehhez mérten elég türelmetlen is a procedúra közben, mivel nagyjából két percig bírja nyugton, de azzal biztatnak bennünket, hogy néhány hét múlva hozzászokik és nem lesz ekkora szenvedés (Gabi számára) a fejés.

Ez még a ma este alapján viszont kicsit arrébb van, vagy legalábbis trükkjei tárházának utolsó darabjait próbálja bevetni. Olyan cselhez folyamodott, amelyet csak embereknél látni, pontosabban gyerekeknél, de az is ijesztő: A földre veti magát és hisztizik. Gabi elé vezettem épp, amikor a küszöbön állva hirtelen hangtalanul lefeküdt és innen se előre se hátra. Mi meg Gabival először ijedten összenéztünk, hogy csak nehogy ő is elpusztuljon itt a szemünk láttára, de aztán a következő pillanatban leesett, hogy most épp nem a lelkét leheli ki, hanem ez "az"...

forrás

Persze fotózásra nem volt lehetőség, így "képünk csak illusztráció". A megoldás pedig roppant egyszerű volt, akár a gyerekeknél: juh-édesség, azaz egy kis abrak (módjával). A kis cseles rögtön felpattant és rendelkezésre állt, produkálva az esti 7-8 dl-es adagját. Én meg lassan kezdek aggódni a mentális állapotom miatt, hogy egy juhot emberi tulajdonságokkal ruházok fel és a negyedik, ötödik, hatodik családtagnak tekintek.

Elkészültek a kecsketejsavós szappanok

Készült lanolinnal és anélkül, monostori levendula illóolajjal. 

A lanolinos kicsit lágyabb, a sima valamivel keményebb. "Lanolin: Telített zsír, nagyon jó bőrpuhító hatással. A szappanban ajánlott mennyiség nem több mint 3%. Allergiás reakciót okozhat." (forrás)

Egy olyan receptet készítettem, ami -ha a fürdőszoba levegője párásabb- akkor egy icipicit hajlamos a nyálkásodásra. Jól szellőztethető fürdőszobában ez nem jelent gondot, mert szépen visszakeményedik két használat között. Mi már használjuk, és teljesen meg vagyunk elégedve vele.

(A továbbiakban viszont nem kísérletezek új receptekkel, egy korábban többször kipróbált, a mostanitól eltérő összetételű, nyálkásodásra egyáltalán nem hajlamos szappant fogok készíteni, ami csökkenő mennyiségben a következőket tartalmazza majd: extra szűz olívaolaj, kókuszolaj, hidegen sajtolt bio napraforgóolaj, juhtej, kakaóvaj, sheavaj, levendula illóolaj. Pontos receptet itt találtok.)

Írok mindenkinek, aki rendelt, és tudom az elérhetőségét. Vasárnap tudom eljuttatni őket Budapestre. Aki nem Budapesten él, vagy nem kap tőlem email a mai nap folyamán, kérem, hogy jelentkezzen emailben (gabka83@gmail.com). Köszönöm szépen a rendeléseket, jófejek vagytok. :)

Egy hete történt...

... de még nem tettük túl magunkat rajta. Sári több, mint két liter, sűrű, zsíros tejjel ajándékozott meg bennünket kedden, de csak egyetlen napig élvezhettük a társaságát, illetve hogy türelmesen, moccanás nélkül várta meg a reggeli és esti fejés végét.

"A leggyakrabban előforduló takarmányozási illetve takarmányhibák a tejsavmérgezés (laktacidózis), a gyomorflóra hirtelen takarmányváltás miatti károsodása (...).
A tejsavmérgezés, a magas szénhidráttartalmú takarmány (gabona, gabonadara) etetése az őzek téli elhullásának egyik leggyakoribb oka. A nagyon gyors keményítőbontás során nagy mennyiségű szabad zsírsav gyűlik össze a gyomorban, ami a gyomorban élő baktériumokat károsítja és a gyomornyálkahártya-gyulladásához vezet, továbbá a véráramba kerülés után idegrendszeri zavarokat (étvágytalanság, fogcsikorgatás, görcsök, kóma, elhullás) is okozhat.

Ez a rövid lefutású betegség ritkán figyelhető meg a szabadban, de gyakorta találni elhullott őzeket a vadetetők közelében. Hosszabb időn át felvett magas takarmányadagok mellett ez a betegség krónikussá is válhat. A krónikus tejsavmérgezésnek a gyomornyálkahártya gyulladása és elszarusodása mellett májkárosodás, csökkent ellenállóképesség, vesekárosodás, kalciumhiány és életképtelen utódok születése lehet a következménye."

(forrás)

 

Ábrahám, Sára, Ráhel és Mirjam

Hétfőn este végre megérkeztek. 

Megnyírva, és a tél utáni állapotban, tehát elég kis soványkán.

A fejős mamák pedig sajnos nincsenek túl jó bőrben, büdös sántasággal küzdenek, ami azt jelenti, hogy a dagonyázástól begyulladt a körmük, a két köröm között pedig kivan a húsuk. Ezt aztán elég nehéz tisztán tartani, mert könnyen beleragad mindenféle. Betadinozzuk őket, amúgy meg imádkozunk, hogy minél előbb elmúljon.  (egy honlapon olvastam olyat, hogy ilyen betegség esetén "a beteg állatokat azonnal le kell selejtezni". Ezt nem is kommentálom, de nagyon remélem, hogy átverekszik magukat rajta.)

A két kicsi lába is beteg, de ők azért jobban vannak, mint a mamák.

Egyelőre itt legelésznek a kertben, ha kész lesz a villanypásztor a Monostorban, akkor oda kerülnek majd át.

Több állatunk egyelőre nem lesz most egy darabig, ha ezt túléljük, nagyon boldog leszek. Irtó helyesek egyébként, de tényleg nagyon sok a munka velük.

Tegnap egyébként két fejésből 3 liter tejet kaptunk tőlük.

Ábrahám

Ráhel

Mirjam

Bréking nyúz - Megérkezett Frigyes, a kakas

Egy ismerős mesélte, hogy a kotlósának hat tojásból öt kakast sikerült világra hoznia, ebből kettő már a fazékban végezte, de nem szeretné, hogy a többi is így járjon, mindazonáltal egy-kettőt szeretne megtartani, így felajánlotta, hogy ajándékba adja nekünk a maradék három közül az egyiket. A megelégedettség kölcsönös, így ő nyugodt, hogy életben marad még egy ideig a kakas, mi pedig örülünk, hogy lesz egy főnök is a tyúkok között (micsoda patriarchális felfogásom van...)

Frigyes

 A kakas jellemzően meglehetőst kimért, méltóságteljes benyomást kelt, akár egy nemes, így kizárólag valamilyen komoly nevet kaphatott. A Frigyes névre esett a választásunk. Mivel ő már felnőtt állat, a tyúkok pedig túl kicsik hozzá, ezért külön lakik még egy ideig a legénylakásában.

Az érintetlen reggeli

Reggel óta viszont még nem tette ki a lábát az ólból, nem tudni, hogy elégedetlen a körülményekkel, amelyeket biztosítunk neki (akkor tényleg van benne valami kék vér), vagy csak egyszerűen még mindig meg van ijedve, mindenesetre időnként kukorékol, ilyenkor Terka hirtelen elhallgat, és szemöldökét ráncolva Frici felé mutat.