Nő a medvehagyma, éljen a tavasz!

Hétfőn megyünk Pestre Terussal.

Arra gondoltam, szedek nektek ebből a finomságból a közeli Borostyán-kút környékén lévő a medvehagymásból.

Jókora csokrok lesznek, egyenként 350 Ft-ért. Aki szeretne belőlük, jelentkezzen hozzászólásban vagy telefonon, sms-ben, emailben, mindegy, csak tudjam, mekkora az igény. Az információ terjeszthető munkahelyen, családban, akárhol. Köszi. :)

Kedden délelőtt a négyeshatos vonalán tudom átadni.

Én medvehagyma krémlevest fogok belőle készíteni, de millió recept van még ezen kívül, illetve simán csak vajas kenyérrel is szuper, vagy tésztával. A böjthöz ideális, fertőtlenítő, tisztító hatású, mint általában a hagymafélék.

(...)

 Hát ma délelőtt szépen kiballagtunk Terussal Szentkúthoz. Persze megint hullani kezdett a hó, szét is fagytunk. El kell mondanom, hogy korábban megkérdeztem itt valakit, hogy mi újság a medvehagymával, és az volt a válasz, hogy már nő... én meg elhittem. Hát igen, tényleg kibújt már, de még nagyon kis friss és pici hajtásokat találtam sajnos. A kérdést újratárgyaljuk mondjuk két hét múlva, amikor már tényleg lesz, és legközelebb nem hiszek senkinek, csak a saját szememnek. Elnézést kérek mindenkitől, aki tervezett vele. Kínos.

Akli Majorpiac

Ma délelőtt Akli Majorban voltunk piacon. Mézet és lisztet vettünk, végre sikerült teljes liszthez jutnom, igaz ugyan, hogy elég borsos áron, de nem bánom, csak legyen...  teljesen elszoktam a fehérliszttől már, de az itteni mini coop-ban csak ilyet lehet kapni.

Az árusokat nem fényképezgettem, ezért bocs, nekem az már túl turistás lett volna.

Íme Terus, amint a tetthely felé tart. Simán előreszaladt az úton, amikor letettem, pedig sokkal kisebb mint a major.

A majori csüngőhasú malac állomány. Felszámolás alatt, szóval, ha valakinek pont ilyenekre van szüksége, keresse meg őket (Esztert)! :)

Majori rackanyáj 1.

Rackanyáj 2.

Viszont úúúgy remélem, hogy jövőre már nem kell majd a mézért pénzt adnunk. A méhek mindenesetre túlélték a telet, pedig még azután is ugye igen dörgedelmes volt, hogy áthoztuk őket ide. Megegyeztünk, hogy nem veszünk további családokat, hanem megvárjuk, hogy kirajzzanak (amire Robi szerint jó esély van, mivel itt a Bakonyban mindig van mit enniük). Izgi! :)

A háttérben van a két kis kaptár, nagyjából a kép közepén.

Visszatekintve...

Benedek napi szabadság nagyon egészségtelen reggelivel

Hűvös, szeles és hóolvadós nap van ma, és egyben Benedek nap is, ami ajándék szabadnap Robinak. Hurrá! Emiatt a hülye időjárás miatt otthon kuckóztunk mostanáig, karamellöntetes gofrit reggeliztünk, aludtunk, és próbáltuk az költözésünk romjait felszámolni. Utóbbit igen kevés sikerrel. Még mindig nem tudom, hogy abba nagymamás szekrénysorba hogyan fognak beférni a ruháink... Van benne egy lenyitható szekreter és egy hosszú vitrines rész is... Ezek szükséges dolgok, nem vitatom, de néhány polc azért elkélne még. Amíg ez a csatatér tart, addig biztos, hogy csak közeli képeket teszek ide, a rumlival nem kérkedek. 

Más. Átgondoltam, és a gasztrós bejegyzésekkel kapcsolatban arra jutottam, hogy mivel az élet itt tényleg nem túl eseménydús ebben az időjárásban (gondolom, nyáron ez azért másképpen lesz ...), így maradjunk annyiban az ilyen témájú bejegyzések kapcsán, hogy a bevált trükkjeimet azért rendre megosztom veletek.

Mára kettő ilyennel is készültem.

1. Karamellöntet (ami tökolyan, mint a mekis).  

2. Forró csoki csokiból - avagy délutáni gyógyír honvágy és nemalvó kisgyerek esetére.

300 gramm cukrot keverés nélkül aranybarnára karamellizálok, majd leveszem a tűzről és hozzákeverek egy 100 grammos teavajat. Teljesen elkeverem benne, visszateszem a tűzre, és felöntöm 200 ml habtejszínnel. Összeforralom, és mehet valami zárható üvegbe. A karamell minden formában nagyon forró, így vigyázni kell vele. Ha kihűlt mehet a hűtőbe, és elég sokáig eláll, ha nincsenek dézsmapockok a háztartásban, amúgy elég hamar elfogy.

Biztos mindenki ismeri a "csokit tejben felolvasztom"-os forrócsoki-próbálkozást, amikor kis csokifoszlányok úszkálnak a tejben, és akárhogy is igyekszik, mégse sikerül homogén állagot elérni. A megoldás, hogy a csokit valamilyen - a tejnél zsírosabb - folyadékban kell feloldani, például vajban, vagy még jobb tejszínben. Így a csoki is simán mehet akár a tűzhelyre közvetlenül, nem is kell vízfürdővel vacakolni, mert nem tud megégni.

 És tessék néhány kép csakúgyból, meg persze a nagyszülők örömére Terikéről is, háttérképnek ;)

Első közös hétvégénk a hóviharos Bakonybélben

Esti mese: Nyuszi Gyuszi, a fő kedvenc. ("Nyuszi Gyuszi kedvenc foglalatossága a kertészkedés. Kora tavasztól késő őszig nagy szakértelemmel dolgozik veteményeskertjében. Először felássa az ágyásokat, majd répamagot vet, hagymát duggat, salátát palántáz." - Eddig már fejből tudjuk.)

Az autós kép tegnap. Úgy emlékeztem, hogy csináltam erről ma is képet, de sajnos nem. 
Pedig ma már ragyogó napsütés van.

A visszapillantótükör.

A teraszunk szintén tegnap. Aki nem látta még, annak mondom, hogy ez amúgy egy teljesen fedett terasz, hivatalosan ide nem esik be semmi.

A fáskamrához vezető út tegnap...

... és ma. SzuperRobi persze mindenhol vérrel-verítékkel ellapátolja a havat, én meg csak kilejtek a házból lekapni, hogy mutogathassam a blogon.

A fáskamra belülről ma délelőtt. A túlsó oldala sajnos rácsos, így a szél úgy behordta a havat, mintha nem is fa-, hanem hótároló kamra lenne.

A főbérlőnk szerint a sparheltban ne is próbáljak semmit sütni, úgyse jó az ilyesmire. Hát eddig kenyeret, krumplit héjában és sütőtököt már sikerült, méghozzá igen szuperül. (Ígérem, innentől a gasztronómiai villogást minimálisra fogom majd. Ezt most még muszáj volt megmutatnom, mint első és sikeres próbálkozásomat a fatüzelésű Salgó tűzhellyel. Tudom én, hogy aki a képet nézi, az úgyse a gasztroértékét látja a dolognak, hanem a retró "járólapot" a háttérben.)

Az ismert családtag fürdés után.

Az ismert családtag (napsütésben!) szánkózni indul ma reggel.

Itt pedig a főúton szánkózik - paparazzifotó az ablakunkból. Sajnos kesztyűt már nem kapott, mondván, úgyis itt van már a tavasz, minek az, így aztán egy zoknit húztunk a kezére szegénykének...

Felütés

Ezt a blogot annak alkalmából indítjuk, hogy 2013 márciusától elhagytuk csodálatos fővárosunkat, és Bakonybélbe költöztünk. Egyelőre képek kerülnek ide, hogy mindenki kedvére kukkolhassa az itteni életünket. Kérlek, írj hozzászólást, hogy tudjam, itt jártál, így akkor nem csak a nagy büdös éterbe szórom a bejegyzéseket, hanem Neked is, személy szerint.

Terussal tegnap még (napsütésben) katicabogaraztunk.

Aztán ma reggelre így nézett ki az udvar...

... és így délután 3-kor. (Pedig biztos voltam benne, hogy a reggelt sem lehet már túlszárnyalni.)

Ma délután átjöttünk Robihoz, mert egyelőre csak itt van internet. Szél- és hóvihar van, én eddigi életem során még nem láttam ilyet. Menet közben a szél az arcomba fújta a havat, ami olyan érzés, mintha üvegszilánkokkal masszíroztatnám.

Ez az egyik esti begyújtás. Csak hogy érzékeltessem az otthonunk hangulatát is: hengerelt falfestés, retró kályha (ami viszont meglepően jól befűt, nagyon szeretem). Van még a konyhában sparhelt, kredenc, csipkefüggönyök mindenhol, illetve művirágok, és hímzett terítők keretben a falon. A ház általunk lakott részén már dolgozom, hogy egy kicsit jobban a saját ízlésünk szerint való legyen.