Elnézést, hogy így elmaradtam az írással, ahogy kezdenek a dolgok egyre megszokottabbá válni, úgy érzem egyre kevesebb jelentősége van a helyzetjelentésnek. Ígérem, összeszedem magam, és kitartok.
Már tegnap akartam írni, aztán este megint kidőltem a sorból. Ma viszont összegeztem az eddigi eseményeket.
Ma reggel nem kukorékolásra keltünk, Frigyest eltüntette valami. Persze egyáltalán nem vicces módon, teljesen azért mégsem, mert a fejét azért köszönetképp a kiskapunál hagyta, meg némi tollat az óljában... Robi szerint róka volt, én macskára gondoltam.
A csirkék közül vagy két hete a szomszéd kutya aprított fel két kendermagost, mert átszöktek, illetve a múlt héten egy sárgát valószínűleg a birkák tapostak el játék közben. Ennyi haláleset egész életem során nem fordult elő a környezetemben, mint ez alatt a három hónap alatt, amióta itt élünk.
Azt már nem említem, hogy a hét elején, mégha csak egy szűk negyed órán át is, de babszem méretű jég hullott, és egy kicsit megtépázta a meggy- és az őszibarackfát. Azért még így is lesz bőven belőle (ha addig el nem fagy), de az élmény ijesztő volt: a terasz fölötti palatetőt olyan hangosan verte, mintha géppuska ropogna, tényleg féltem. Robi éppen ekkor finalizálta a villanypásztor beszerelést a Monostorban. Mondanom se kell, remegve vártam haza.
Ezt az sms-t írta akkor nekem: "Bab-, és borsószem nagyságú jég hull, tesztelem a birkák esőbeállóját." Képzelhetitek, milyen boldog voltam.
Mutatom a képet:
És sajnos továbbra is szinte tél van, a hőmérséklet még nap közben sem megy 15 fok felé, bár a nap néha azért kisüt. A sapka alap, Robi ma reggel kabátban ment idegenvezetni, pedig ő aztán nem szokott fázni. A kertben a rukkolán kívül van már pár levél spenót is, ami május végén azért édeskevés. Szerintem ezen a skandináv éghajlaton epret például nem is lehet termeszteni.
Közben fejvesztve keressük ezt a könyvet, ami persze sehol se kapható. Ráhel tőgye kicsit betegeskedik, s bár még így is kétszer 1 litert ad, azért jó lenne tudni, nem halálos-e ez az elváltozás (is). Telefonos birkanyáj-tulajdonos állatorvos szerint betadinozni kell, és majd elmúlik. Egyébként meg Ráhel patája a körmölés ellenére is lassan bohóccipőre emlékeztet, úgyhogy ismét körmöltetni kell.
Irreális és vicceskedő komment a következő képhez, de nem bírom ki (bocs): Ráhelt Terus is megvizsgálta...
Robi aztán nem épp kisimult lélekkel tért vissza az idegenvezetésről. A csoport vezetője kísértetiesen emlékeztetett őrá. Kifogásolta, hogy "gazos" az arborétum, túl kicsi az ajándékbolt, és volt még néhány ezekhez hasonló, szintén megalapozott problémája. Hazaérkezve, a csüggedtség mélypontján megnyitotta a videomegosztón a híres-neves Brian élete zárójelenetet, viszont a magunkba roskadás helyett angol humor gyanánt Terike teljes beleéléssel, fülig érő szájjal táncolva derített bennünket jobb kedvre. Nyilván megértett valamit a helyzetből.
Vigasztalásképpen íme egy-két idilli kép, ami ellensúlyozza (nekünk is) ezeket a borzalmakat, amik már lassan maguk alá söpörnek bennünket. Mert amúgy nagyon jó nekünk, csak most éppen egy kicsit nehezebb.
Már kezdtem aggódni, hogy mi lehet veletek! Gondolunk rátok!! Ebből a sorozatból a "létra tyúkocskákkal" c. kép a kedvencem! :)
VálaszTörlésMost tudtam végre elolvasni a blogot, de most aztán elejétől a végéig! :) Nagyon jó, örülök, hogy alapjába véve olyan jól érzitek magatokat! Remélem ma jobb napotok van mint tegnap volt!
VálaszTörlésViszont a kecsketejes szappanról asszem lemaradtam. :(
Mindenképpen szeretnék, de akkor megvárom a köv. adagot!
Valamelyik nap elkezdtem olvasni a blogotokat, és meglátták a gyerekek az állatos képeket, teljesen odavannak, hogy nekünk is legyen kertünk meg állataink...Berci tehenet akar ( a Vadasparkban ez volt a kedvence) Maja meg lovat. :)
Azon merengtem, hogy ez tényleg milyen nehéz lehet, hogy a természethez közelebb kerülve az ember közelebb kerül a természet "farkastörvényeihez" is... Kitartást nektek!
VálaszTörlésNóri, igen, a természet "rókatörvényei"... Közben a kolléganőm felvilágosított arról, hogy a gyerekkori kedvencben, a Vuk-ban is simán elviszi a róka Márton kakast. Elég rossz, hogy most nem a cuki kisróka oldalán, hanem a gonosz simabőrűén állunk. De tényleg ne vigye már el a róka!
VálaszTörlésZsófi, esetleg próbáljátok rábeszélni Bercit és Maját valami kisebb állatra, pl giliszta, légy, ilyesmi. Még jó, hogy Lili nem beszél és nem stoppolta le magának a bivalyt. Apuka meg anyuka birkózzon velük, ők meg majd csak simogatják a cukiságokat. :)
Ja, igen, a rám eső részt nem vállalom az állattartásból, most épp elég 3 gyerek meg ami vele jár..de nagyon elszántan akarnak valamilyen állatot.:)
TörlésA bogár jó ötlet, valamit betehetnénk nekik befőttesüvegbe kilukasztott tetővel.
MEGSZEREZTÜK A KÖNYVET!! ÉLJEN ANYUKÁM!!! :D
VálaszTörlésA tyúkos képet elloptam háttérképnek...
VálaszTörlés