Ehhez a blogíráshoz azért kell némi önfegyelem, talán több is, mint gondoltam, amikor elkezdtem. Persze könnyen írogattam, amikor télen itthon gubbasztottam, és nem is volt jobb dolgom, mint lakberendezgetni, meg azon agyalni, hogy mennyire hejdefalusi lettemén.
Hát elmondom, hogy most a nyárban azt se tudom, hova kapjak, annyi a dolog, nemhogy még a blogírogatásra gondoljak.
1. Érik a borsó, azt holnap le kell szedni, különben fújhatom.
2. Minden gyógynövényt most kell gyűjteni (persze, hogy egyszerre), ebből ma került a padlásra horribilis mennyiségű kamilla, némi bíborkasvirág, az eddigiekhez még néhány csokor cickafark, két jókora marék búzavirág, és egy-két fej körömvirág, mert azt folyamatosan kell szedegetni. A hétvégén kell még gyűjtenem diólevelet, orbáncfüvet, illene ugye csalánt is, mert az van sok a ház körül, és annyi mindenre jó. (A kép még egy korábbi állapotot mutat, mostanra jóval több csokor lóg a kampókon.)
3. Érik a meggy és a ribizli, ezeket a főbérlőink mind meghagyták nekünk, de ez nagyobb falat, állandóan elodázom. Holnap, amíg Terus alszik, muszáj lesz ezzel is haladnom.
Gyorsan beteszek ide egy tuti módszert, ami nekem a meggymagozást boldog pillanatokká teszi, amióta csak megismertem. Egy bolgár (félig bolgár) barátnőmtől tanultam. Lám, a bolgár nők mennyivel eszesebbek nálunk! A biztosító tű végével trancsírozás nélkül lehet szinte kipattintani a magot a gyümölcsből. Eli, örök hálám érte!
4. Készült eddig sajnos csak egy kevés bodzaszörp. (Ez évek óta nem sikerül nekem, mivel ezzel kezdődik a befőzőszezon, és általában a lelkem még a téli álmát alussza olyankor). Illetve némi vaníliás levendulaszörp is áll már a kamra polcain. Sajnos csak főzéskor fényképeztem, pedig a kész szörp gyönyörű rózsaszín, illatos... Szeretem.
Zárásképp a hangulata miatt íme egy kép Terusról a levendulában, és az egyik kendermagosomról, aki - anyósom szerint - augusztusban már tojni is fog.
Anyósom a múlt héten eljött hozzánk, és megtanított tyúkot levágni, szétbontani, és elrámolni a mélyhűtőbe, valamint rétestésztát készíteni simán lisztből, és nem a mirelitpolcról. Szégyellem magam, hogy olyan nagyra voltam magammal, amikor Pesten éltünk - háromszor ennyi pénzből, és úgy, hogy minden elérhető volt egy karnyújtásnyira. Most kezdem megérteni, hogy mennyire kevés az életben maradáshoz az, amit én eddig tudok, s hogy a hangzatos önellátás azzal kezdődik, hogy a saját kertemből látom el magamat és a családomat... Ehhez persze egymillió dolgot kell(ene) tudni - hogy mi mikor érik, gyűjthető, szedhető, hogyan készíthető el... Ez a blog egy kicsit erről is szól, ahogy tanulgatom az életben maradást teszkó nélkül.
Köszi, hogy olvastok, és támogattok ebben. We still love juh! ;)
