Pitypangos

A tegnapi borúra ma egy kis derű: 

1. A lenyírt fűben is voltak elbújó pitypangok, amik még nem nőttek meg olyan magasra, hogy a fűnyíró (ami egyébként okádja magából a benzingőzt) le tudja őket kapkodni.

2. A fenti kertet nem nyírtuk meg, csak az elülső gyepet, így ma reggel tudtam Terusnak koszorút fonni. Nem hittem, hogy egyáltalán eszembe fognak jutni ilyenek, utoljára szerintem bölcsiben fontam koszorút.

3. Megérkezett a múlt héten rendelt tejoltó, indulhat a sajtprojekt! 600 liter tejre elégséges oltót vettem, hogy a kezdeti pocsálást is kibírjuk. Izgulok, a fejleményekről beszámolok majd. A birkák jövő hétfőn érkeznek, addig nagyjából ez tölti ki minden beszédtémánkat. Ennyire -Teruson kívül- még talán a karácsonyt vártam gyerekkoromban.

4. Leadtam 20 db levendulazsákot az Ajándékboltba. Most még csak bizományba, de ha kelendő lesz, akkor állandó megbízást is kapok. Juhúúú!!!

5. Kibújt a rukkola, és néhány más is már, csak éppen nem tudom, mit hova ültettem, ezért csak a sorokat látom. (Ez jellemző rám, de azért másrészről jó is így, mert meglepetés lesz.) Tegnap délután kitűzdeltem egy fél láda paradicsompalántát. Rájöttem, hogy ezt nagyon szeretem csinálni. A délelőtti zaklatottság után ezt a délutáni meditálást még megtoldottam egy barna búzasörrel. Hiába no, igények azért továbbra is vannak. Este aztán átnéztük Robival a házi sörfőzés lehetőségeit. Sajnos innen már nincsen megállás, nagyon lelkesek vagyunk! :)

6. A méhek vígan vannak, tegnap megnéztük őket. A medvehagyma már virágzik, így most valószínűleg azt dézsmálják. Elég sok viaszt tudunk elvenni tőlük, karácsonyra szeretnék majd önteni belőle ilyen gyertyát, alkalmasint előszedem még a kérdést, hátha valaki szeretne belőle. 

7. Ma délután érkezik a fogolyszínű kakasunk, alig várom, teszek majd saját képet, ha itt lesz. A csirkék pedig már egészen tyúk formájúak, én meg kezdek átmenni gazdasszonyba, ami a magamról alkotott képet illeti. Jó nekem! :)

Köszönöm nagyon, hogy olvastok, magam miatt biztosan nem írnám le ezeket!

Tavaszi bódulatban

1. 26 fok volt ma árnyékban, olyan barnák vagyunk, mint egy nap kemény strandolás után, pedig alig mentünk napra. A gyümölcsfák virágban. A fejlécképet én készítettem ma délelőtt. Nem hittem, hogy egyszer lesz saját képem ilyen kommersz kompozícióból, de most megadatott. Éljen!

2. Hihetetlen, hogy létezik ilyen. Ugyan lemaradtunk róla, mivel Robi nem volt 3 hónapig munkanélküli, de ha lejár a gyedem, én viszont az leszek, és utána lecsapok a lehetőségre, feltéve, hogy nem szűnik meg addigra.

3. Falusi templomi kórus: megtörtem. Utálom a rendszeres elfoglaltságokat, meg amikor időre kell menni valahova. Olyan érzés, mintha zacskót húznának a fejemre, és nem kapnék levegőt. De ma rávettem magam, és teljesen pozitív élmény volt! Persze nem nagyon tudtam részt venni az éneklésben még, de már kezdem érezni, mennyire felszabadító dolog másokkal együtt énekelni. 

Illetve a másfél óra kisgyerek nélkül, felnőttek között. Arany idő. 

(Bár van két kisebb gyerek is, 9 és olyan 12 évesek lehetnek, és vannak szüleim korabeliek is.) Nekem nagyon új ez, hogy a különböző korosztályok ennyire jól meglegyenek egymással. Ugye a nagyobb városokban lehet korosztály szerint klikkesedni... Itt nincs annyi ember. 

4. A Monostor még két birkát szeretne, így aztán négyen érkeznek majd május 6. környékén. Egy kis kos, két fejős anyajuh, és egy kis jerke. Elég nagy legelőnek való terület van a monostori kertben , és annál egyszerűbben nem lehet megoldani a rendbentartását, mintha megetetik a füvet a birkákkal.

5. Ma megint számtalan olyan pillanatom volt, amikor azt éreztem, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy ez az én életem! Olyan, mintha nyaralnék, és mégsincs vége. Bódító érzés. Bárcsak mindenkinek ilyen jó lenne, akit szeretek.... 

Csalódásom részletei

Lassan elfogynak a tartalékaink. Mielőtt március elején Pesten összeszedelőzködtünk, és nekiindultunk a Bakonyba-költözésnek, futottam néhány kört a különböző élelmiszerboltokban, hogy mindenünk legyen, ne maradjunk semmiképpen sem valami fontos szükségben. És tényleg, ez nekem most egy nagyon keserves tanulási időszak. Itt ugyanis nincs last minute kisbolt este 10-kor, és egyébként is, normális minőségű élelmiszerhez boltból pedig, a legkomolyabban mondom, nem is lehet jutni falun belül. (Ebbe nyilván nem számít bele a szomszéd sráctól vásárolt kecsketej, amit a kilincsre akaszt nekünk amúgy heti háromszor -micsoda falusi idill, mi?-, és a tojás, amit egy másik anyukától veszek, amíg még muszáj). 

Konkrétabban: Ma elfogyott a krumpli, amit Robi szüleitől kaptunk. Per pillanat tésztánk sincsen, és az itteni boltban csak tojásost lehet amúgy is venni, ezen kívül pedig már minden hüvelyest és gabonát ellőttem, amit hoztunk. Innentől jóformán már csak kenyeret ehetünk pizzával, bár utóbbit csak módjával, mert tavalyról már csak egyetlen üveg passzírozott paradicsomunk maradt.

Ez eddig rendben is lenne, ha tudnék valahonnan bármiféle zöldséghez jutni. A múltkor írtam a szomszéd falu piacáról. Ez szuper kezdeményezés, de nincsenek alapanyagok a mézen, liszten és olajon kívül. Eszter, aki szervezi, viszont nagyon örült, mert majd akkor mi legalább fogunk vinni friss árut.... Hát meglátjuk. Egyelőre örülnék, ha nekünk magunknak lenne annyi, hogy a jövő tavasz ne így nézzen ki. 

Félreértés ne essék, egyáltalán nem panaszkodni szeretnék. Megoldom a helyzetet -nyilván-. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy a bakonybéli ábécében zacskós holland sárgarépát lehet csak kapni, és hogy falusiként az lesz a legnagyobb gondom, hogy hogyan juthatnék normális minőségű, helyi élelmiszerhez... 

Persze biztos lehet árnyalni a képet, mert a dolog nem ennyire fekete és fehér, és nem szeretnék arról sem pampogni, hogy milyen romokban van a magyar vidék(i lélek), s hogy az emberek a teszkóba és a penibe járnak ételért.

Azért teszek egy-két képet máról...

Zsályás gnocchit készítettem.

Elszökött sárga kergetés.

Jöhetnek a tippek. Ti mit esztek ilyenkor, amikor a téli készletekből már kifogytok, de a tavaszi frissességek még nincsenek, vagy nagyon drágák?

Vissza a paradicsomba...

Szombat délután visszajöttünk Terussal egy hét "Pestezés" után. Megmondom őszintén, nagyon-nagyon honvágyam volt már az utolsó két napban... Éppen ezért ez a bejegyzés most inkább csak egy kis gyönyörködésféle lesz abban, amiben élünk. 

Konstatáltuk Robival, hogy Bakonybél nem is igazán egy tetszőleges magyar falu, inkább nyaralóhely, ahol télen egy lélek sincs, nyáron pedig megtelik élettel. Viszont a hagyományos értelemben vett nyaralófalunak se mondanám, mivel a bencések ittlétének köszönhetően mégis van egy lelki-szellemi tartalma is. És akárhogy is, szerintem ez miattuk van, ők egy komoly hozzáadott értéket képviselnek a faluról alkotott általános vélekedés szempontjából. (Persze ne felejtsük el Cseh Tamás ide való kötődését sem... azt viszont én sajnos nem tudom megmondani, hogy melyik volt előbb...)

Amióta kisütött a nap, egyfolytában özönlik a nép. Eddig minden tavaszi vasárnapi misén találkoztam valakivel, akit régről ismerek, de eszembe se jutott már egy jó ideje. Nagyjából erre készülök a továbbiakban is, minden vasárnapra egy meglepetés találkozás. Szeretem!

Fényképeztem nektek néhány szívemnek kedves részletet. Apránként a belső terünk is kialakul már, lassan arról is jönnek majd képek, de egyelőre kintről. A madárkórusról nem tudok képet tenni, pedig az a legcsodálatosabb az egészben! 

Kivittem a napra egy még érés alatt lévő szappant, hogy megmutassam, mire számíthat, aki kért. Kaptam ajándékba Robitól egy saját tő levendulát, a képen látszik, hogy már éledezik...

Majoranna és rozmaring... és ikea. :-/

Palánták a teraszon.

Ibolya...

Nefelejcs...

Százszorszép és lilavirág, aki tudja, mi ez, írja meg!

A felszántott kertünk, a háttérben a csillagda.

Művészkép.

Kiszökött egy kendermagos. Átrepülte a méteres kerítést, utána meg pánikban futkosott, mert sehogy sem tudott a kerítésen át visszakerülni a többiekhez. Megfogni is alig tudtam, olyan mérges volt, a kis lüke.

Ha nem jössz hozzám feleségül...

Van egy vicc, amely a következőképp hangzik:

A reménytelenül szerelmes gilisztafiú mondja szíve választott gilisztalányának: "Ha nem jössz hozzám feleségül egy tyúk elé vetem magam."

Gabiék néhány napja Pesten vakációznak, így minden egyes tyúketetést én intézek. Mivel ezek a bélpoklos jószágok többször étkeznek, mint egy újszülött csecsemő, így elég sok időt töltök velük és nézem mit csinálnak. Mindent tudok róluk, lehet csirkeetológiából írok egy PhD-t, mert egyébként baromi érdekes a viselkedésük. Na és miért...?

Tegnap készült el az új, végeleges helyük (kimeszeltem az ólat és levertem a földbe a csirkehálós kerítést), a mai napot már ott töltötték, lassan nyugovóra is térnek az új óljukban. A történet másik szála pedig az, hogy ma a monostori levendulapalánták gyártása közben, a komposztról szedett virágföldből giliszták bukkantak elő. Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy emlékezzek mekkora stresszel jár egy költözés, így megszánva szegény kiscsirkéket, a költözés okozta stresszt enyhítendő kerestem nekik a saját komposztdombunk alatt gilisztákat, kb 10-15 darabot, hogy legalább egyenek valami finomat. Íme:

A tálcát egyébként a csirkék előző helyük demarkációs vonalán helyeztem el, remélem látszódik, hogy másfél hét alatt mekkora pusztítást végeztek a fűállományban.

Szóval az ínyenc vacsora... hát nem kellett volna megtennem, mert komoly konfliktusokat okoztam a tesók között. A captatio benevolentiae-ként idézett vicc elég velősen fogalmazott, ugyanis a csirkék nem átallottak egymást gyepálni, ha az egyik kistesó elkapott egy gilisztát előlük és nekik már nem jutott. Le is videóztam a már-már horrorisztikus jelenetet, de ettől még nem azért remeg a kép, hogy a drámai hatást fokozza. Az első három másodpercben még nem is sejtik a csirkék, hogy békaemberekkel, azaz gilisztákkal fognak találkozni. Majd belegyintem közéjük a vacsorát, aztán elszabadul a pokol. Onnan lehet tudni, hogy melyiknek sikerült elkapni egy gilisztát, hogy legalább öten kergetik. Elnézést, hogy közben felbukkan a térdem is a videóban, nem vagyok profi operatőr. Ja, és egy fontos információ. Nem manipuláltam a videó gyorsaságát. Íme, jó szórakozást:

Medvehagyma!

Hoztam Pestre egy kosár medvehagymát, tegnap délután szedtük. 

Holnap (hétfő) délután futok vele egy kört a négyeshatos vonalán. Ha valaki szeretne, de ez az időpont vagy helyszín nem jó neki, azzal megbeszélhetünk máshol, máskort is, csak ne hagyjátok a kosárban. 

Ami nálam marad, az persze befőttesüvegekben végzi, de olyan jó lenne, ha frissen is adhatnám. 

Az információ terjeszthető. Köszönöm szépen!

Csirke-táncparkett

Tegnap Robiék összeszerelték a csirkék kinti helyét. 

Ezek az őshonosok ügyesen kapirgálnak, mihelyt földet érnek, pedig keltetőgépből jönnek, nem is volt anyjuk, akitől elleshették volna. Hallottam olyat, hogy ezt a hibridek nem csinálják... Hát nem tudom, mindenesetre csak itatót kaptak a ketrecbe, az ennivalójukat csak kiszórom a fűre, és onnan feleszegetik. Dolgozzanak csak, közben pedig kikapirgálnak maguknak mindenféle más finomságot is, füvet, gilisztát. 

Létezik egyébként olyan, hogy csirketraktor. Ez abból áll, hogy a tyúkokat nem egy állandó helyen tartják, hanem egy kisebb helyen körbekerítve. Amikor mindent kiettek maguk alól, akkor arrébb teszik a ketrecüket, így a kipusztított föld újra életre tud kelni. Ez nagyon barátságos ötletnek tűnik, a sivatagos tyúkudvar amúgy sem valami impozáns látvány szerintem. 
Meglátjuk, mekkora lesz a helyigényük majd ezeknek a csirkéknek tyúk korukban, és ha megoldható, akkor mi is így fogjuk csinálni.

 

Néhány kép...

Robiék két napja egész nap medvehagymát szüretelnek a Monostori Medvehagymapüréhez, így aztán meglehetősen leharcolt szegény a nap végére. Az a nagy helyzet, hogy ehhez az életformához fizikailag is hozzá kell edződnünk. Aki persze benne él, annak nincs ebben semmi különleges, én tudom. 

Reggel például - amikor egyébként már ki kell menni például a tyúkokhoz - még elég csípős az idő, aztán nap közben szépen felmelegszik, délután már kifejezetten meleg van, és a nap is süt. 

Gondoltam elindítok egy sorozatot, "Azt úúúgy szeretem, hogy..." címmel. Ezzel magamat is arra sarkallva, hogy időnként összeszedegessem azokat a dolgokat, amiket nagyon szeretek az életemben. (Nem is értem, hogy ezt miért csak most találom ki...)

 Azt úúúgy szeretem, hogy...

... Terus tegnap egy vakondtúrásban homokozott a Monostorkertben. Nem volt hozzá semmink, csak a két kis kezével masszírozta a homokot legalább egy fél órán keresztül.

... Robi hozott az este medvehagymát, és szuperfinom medvehagymás kenyérlángost sikerült készítenem. Hmmm... :)

... Terus kinn horpaszt a teraszon a madárcsicsergésben, Imádom! 

... péntek este én leszek a kórusóvónéni, mert az eddigi néni nem ér rá, és engem kértek meg. Ez olyan jól esett, hogy csuda.

Reggeli után már rohanna ki, akkor lóhalálában felöltöztetem, és sprintel fel a tyúkokhoz...

... a kis kosarával, mert az bizony kell!

Tegnapelőtti répatorta hűl a teraszon. A kép persze nem adja vissza azt a csodálatos hangulatot, ami volt: friss hűvös szél, ragyogó napsütés, madárcsicsergés (ez egyébként a legeslegkedvencem itt, a csillagos ég mellett).

Esti mondókázás 1.

 

Esti mondókázás 2.

Kecsketejsavós szappan

Forrás: http://www.felsofokon.hu/haziallatok/2012/07/21/kecsketej-jotekony-hatasa

Miután leszóltam a kecsketejsavós szappant, elgondolkodtam a lehetőségen. 

Van itt a faluban egy fickó, akitől a kecsketejet szoktuk venni, néhány kecskéje van csak, nem is ad nekik tápot, csak takarmányt. 

Arra gondoltam, hogy készítenék belőle savós szappant. 

Stílszerűen levendula illóolajjal, mivel ez fellelhető szintén helyben, a Monostorban.

Hidegen sajtolt bio napraforgóolaj, kókuszolaj, kakaóvaj és bio sheavaj kerülnek bele, mind étkezési minőségűek.

Az ára 4000 Ft/kg, és 120-150 grammos darabokra vágom majd. Az összehasonlítás végett a bolti szappanok javarészt 100 grammosak, a mezei Babaszappan 125 grammos. Aki szeretne belőle, keressen meg emailben vagy telefonon, vagy hozzászólásban itt. 
Minden rendelésért nagyon hálás vagyok, és előre is köszönöm! :)

Megérkeztek!

Csak ma jutok oda, hogy végre képeket is tegyek a csirkékről. Hát mondhatom, teljesen odavan értük az egész család. Amikor megérkeztek, Terus hosszú percekig kacagva futkosott ide-oda a konyhában, magán kívül kukucskált be a dobozukba. 

 

33 darab háromhetes jószágot vettünk, ebből 2 fehér, 13 kendermagos (ld. a képen), a többi pedig sárga.

Ez már kint a helyükön, az ólban, egy 1x1 méteres kockán táncolhatnak. Irtó helyesek!

Tyúkok

Ez most egy kép nélküli bejegyzés lesz, nem csaklizok többet, mert minek. 

Holnap érkeznek a tyúkok, amik igazából még csak nagyobb csibék inkább, három hetesek. Ezen a környéken nem lehet őshonos tyúkhoz jutni. Legközelebb Rábacsécsényben találtunk naposcsibéket. Ezek is azok, csak ottmaradtak, kinőtték a naposságot. 

Tehát errefelé csak hibrid, tehát nem továbbszaporodó tyúkokat találtunk. Ilyeneket például. Rettenetes, hogy egy tyúkfajtának az a neve, hogy Tetra SL meg Super Harco.

Mi ilyeneket kerestünk (elnézést, ezekből nem találtam az előbbihez hasonló tisztességes felsorolást): kendermagost, sárgát, fehéret és fogolyszínűt. Utóbbi kettő nem várható, csak kendermagos és sárga, de nem bánom. A kakasunk viszont fogolyszínű, így még alakulhat jól a helyzet a későbbiekben. :)

Fél év múlva lesznek saját tojásaink, de már látom magamat, ahogy minden nap megnézem, hátha mégis már... Ti hány forintot/fontot/frankot/eurót adtok egy tojásért? És mennyi fogy nálatok otthon, mondjuk egy héten?

Awassi

Ez a kép még 2010-ben készült, a mieink valamelyik felmenőjéről...

Úgy döntöttünk, hogy szeretnénk birkákat (is). Awassi fajtájút választottunk, amit szerencsére a családban már tart valaki, így tőle tudunk venni. Egy fejős anyajuhunk lesz, és egy kéthónapos jerke.

Ennek a fajtának az egy nagy előnye, hogy más juhfajtákhoz képest több teje van, ami elég zsíros (általában véve pedig  a juhtej zsírosabb a kecske tejénél), és a laktációs ideje is jóval több, mint a juhoknak általában, neki 300 nap körül van. 

Húsvét után "elmentem megtanulni" fejni. Látszik, hogy van jövője a dolognak, de az is, hogy ezt két nap alatt nem lehet tökéletesen elsajátítani. Ez annyit jelent, hogy a juh tőgyét igen nehéz megfogni, nem olyan, mint a kecskéé, tehát nagyobb ügyesség kell hozzá. Ha viszont birkát tudok biztonsággal fejni, akkor egy kecske meg se kottyan majd. :-) Tiszta izgatott vagyok, alig várom már, hogy megérkezzenek. Robi holnap kitisztítja az ólakat, kimeszel, és még némi szemes takarmányt (zabot, kukoricát) kell venni, illetve egy kis szénát. Különben legelhetnének is már, mert fű is van... persze ha nem lenne megint hó. :-/

Arra gondoltam, hogy fogok majd juhtejsavós szappant csinálni. Mit gondoltok róla? Érdekelne valakit közületek? Tudom, hogy nem olyan menő, mint a kecsketejsavós, mert az már komoly "brand", de én ezt a fejés könnyebbségének tudom be, nem pedig annak, hogy a kecsketej annyival jobb bőrápoló lenne a juhtejnél. Persze ha valaki jobban ért a dologhoz, nyugodtan megcáfolhat. ;)

Jövök még majd saját képekkel, ha megérkeznek.