Csoki és csalán

Na jó, azért az nem normális dolog, hogy júniusban még napi program a begyújtás! Egy hete nem megy 10 fok fölé a hőmérséklet, és minden nap esik az eső. Nem óhajtok az időjárásról trécselni, de most már tényleg kezd betelni a pohár. A birkák lába felázott, tragikusan néz ki, állandóan lessük, mikor gyullad be a vizes fűben való táncolástól. A méheknél is tiszta pára a kaptár belül, hosszú távon ez lehet probléma, de egyelőre még minden rendben van velük. A tyúkok szerencsére olyan igénytelenek, hogy szakadó esőben és szélben is vígan bóklásznak. Brrr....

Azért próbálom vidámra venni a figurát, amennyire telik tőlem... Eszembe jutott például ez a bejegyzés (és ez, és ez). Sajnos kurkuma meg alga nem volt itthon (én is meglepődtem :P), viszont kakaó igen. Mutatom az eredményt: 

Ezen kívül pedig a korábbi kókusz-csoki témára átfésültem egy régi cookie receptemet (amit amúgy nagyon szeretek, mert a csokin kívül csak kevés cukor kell bele, és nem kell hozzá fél kiló vaj 10 darabhoz). Tökéletes lett. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a kókusz-csoki mániámmal nagyban hozzájárulok a harmadik világ kizsákmányolásához. Azt is tudom, hogy a hozzávalók ideszállítása olyan környezeti terhelést jelent, ami minden bizonnyal közrejátszik a jelenlegi abszurd időjárás fennállásában. 

Azért leírom a receptjét, mert amúgy nagyon finom:

A: 200 g apró szemű kókuszreszelék, 100 g liszt, 1/2-1/2 tk szódabikarbóna és sütőpor, 100 g durvára vágott étcsoki, 50 g cukor.
B: 150 g olvasztott vajba beleöntök 1 dl hideg tejet, és beleütök egy egész tojást, elkeverem. A-t és B-t összekeverem egymással, szétlapítva mehetnek a sütőpapírral bélelt tepsibe. 28-30 db lesz belőle.  

Az előbbiek ellensúlyozására viszont megvalósítottam egy Dzsémi Oliver receptet, ezt, de spenót helyett csalánnal. Kert nélkül erről nem is álmodhattam volna, talán nem is mertem volna csalánnal szórakozni, pedig tényleg ütős lett. Jó lenne szedni hozzá rukkolát a kertből, de egy kicsit befordulásra késztet a hideg szél, és inkább gubbasztok bent, mert amúgy magában is szuperfinom.
A rukkola egyébként messze a legigénytelenebb növény mind közül, szinte már gaz számba megy. Azért mondom csak, mert szerintem érdemes balkonládában is megpróbálkozni vele, ha valaki szereti. Gyorsan kinő egészen rettenetes körülmények között is, és állandóan hozza az újabb hajtásokat.