Tavaszi bódulatban

1. 26 fok volt ma árnyékban, olyan barnák vagyunk, mint egy nap kemény strandolás után, pedig alig mentünk napra. A gyümölcsfák virágban. A fejlécképet én készítettem ma délelőtt. Nem hittem, hogy egyszer lesz saját képem ilyen kommersz kompozícióból, de most megadatott. Éljen!

2. Hihetetlen, hogy létezik ilyen. Ugyan lemaradtunk róla, mivel Robi nem volt 3 hónapig munkanélküli, de ha lejár a gyedem, én viszont az leszek, és utána lecsapok a lehetőségre, feltéve, hogy nem szűnik meg addigra.

3. Falusi templomi kórus: megtörtem. Utálom a rendszeres elfoglaltságokat, meg amikor időre kell menni valahova. Olyan érzés, mintha zacskót húznának a fejemre, és nem kapnék levegőt. De ma rávettem magam, és teljesen pozitív élmény volt! Persze nem nagyon tudtam részt venni az éneklésben még, de már kezdem érezni, mennyire felszabadító dolog másokkal együtt énekelni. 

Illetve a másfél óra kisgyerek nélkül, felnőttek között. Arany idő. 

(Bár van két kisebb gyerek is, 9 és olyan 12 évesek lehetnek, és vannak szüleim korabeliek is.) Nekem nagyon új ez, hogy a különböző korosztályok ennyire jól meglegyenek egymással. Ugye a nagyobb városokban lehet korosztály szerint klikkesedni... Itt nincs annyi ember. 

4. A Monostor még két birkát szeretne, így aztán négyen érkeznek majd május 6. környékén. Egy kis kos, két fejős anyajuh, és egy kis jerke. Elég nagy legelőnek való terület van a monostori kertben , és annál egyszerűbben nem lehet megoldani a rendbentartását, mintha megetetik a füvet a birkákkal.

5. Ma megint számtalan olyan pillanatom volt, amikor azt éreztem, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy ez az én életem! Olyan, mintha nyaralnék, és mégsincs vége. Bódító érzés. Bárcsak mindenkinek ilyen jó lenne, akit szeretek....