Néhány kép...

Robiék két napja egész nap medvehagymát szüretelnek a Monostori Medvehagymapüréhez, így aztán meglehetősen leharcolt szegény a nap végére. Az a nagy helyzet, hogy ehhez az életformához fizikailag is hozzá kell edződnünk. Aki persze benne él, annak nincs ebben semmi különleges, én tudom. 

Reggel például - amikor egyébként már ki kell menni például a tyúkokhoz - még elég csípős az idő, aztán nap közben szépen felmelegszik, délután már kifejezetten meleg van, és a nap is süt. 

Gondoltam elindítok egy sorozatot, "Azt úúúgy szeretem, hogy..." címmel. Ezzel magamat is arra sarkallva, hogy időnként összeszedegessem azokat a dolgokat, amiket nagyon szeretek az életemben. (Nem is értem, hogy ezt miért csak most találom ki...)

 Azt úúúgy szeretem, hogy...

... Terus tegnap egy vakondtúrásban homokozott a Monostorkertben. Nem volt hozzá semmink, csak a két kis kezével masszírozta a homokot legalább egy fél órán keresztül.

... Robi hozott az este medvehagymát, és szuperfinom medvehagymás kenyérlángost sikerült készítenem. Hmmm... :)

... Terus kinn horpaszt a teraszon a madárcsicsergésben, Imádom! 

... péntek este én leszek a kórusóvónéni, mert az eddigi néni nem ér rá, és engem kértek meg. Ez olyan jól esett, hogy csuda.

Reggeli után már rohanna ki, akkor lóhalálában felöltöztetem, és sprintel fel a tyúkokhoz...

... a kis kosarával, mert az bizony kell!

Tegnapelőtti répatorta hűl a teraszon. A kép persze nem adja vissza azt a csodálatos hangulatot, ami volt: friss hűvös szél, ragyogó napsütés, madárcsicsergés (ez egyébként a legeslegkedvencem itt, a csillagos ég mellett).

Esti mondókázás 1.

 

Esti mondókázás 2.