Van egy vicc, amely a következőképp hangzik:
A reménytelenül szerelmes gilisztafiú mondja szíve választott gilisztalányának: "Ha nem jössz hozzám feleségül egy tyúk elé vetem magam."
Gabiék néhány napja Pesten vakációznak, így minden egyes tyúketetést én intézek. Mivel ezek a bélpoklos jószágok többször étkeznek, mint egy újszülött csecsemő, így elég sok időt töltök velük és nézem mit csinálnak. Mindent tudok róluk, lehet csirkeetológiából írok egy PhD-t, mert egyébként baromi érdekes a viselkedésük. Na és miért...?
Tegnap készült el az új, végeleges helyük (kimeszeltem az ólat és levertem a földbe a csirkehálós kerítést), a mai napot már ott töltötték, lassan nyugovóra is térnek az új óljukban. A történet másik szála pedig az, hogy ma a monostori levendulapalánták gyártása közben, a komposztról szedett virágföldből giliszták bukkantak elő. Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy emlékezzek mekkora stresszel jár egy költözés, így megszánva szegény kiscsirkéket, a költözés okozta stresszt enyhítendő kerestem nekik a saját komposztdombunk alatt gilisztákat, kb 10-15 darabot, hogy legalább egyenek valami finomat. Íme:
| A tálcát egyébként a csirkék előző helyük demarkációs vonalán helyeztem el, remélem látszódik, hogy másfél hét alatt mekkora pusztítást végeztek a fűállományban. |
Szóval az ínyenc vacsora... hát nem kellett volna megtennem, mert komoly konfliktusokat okoztam a tesók között. A captatio benevolentiae-ként idézett vicc elég velősen fogalmazott, ugyanis a csirkék nem átallottak egymást gyepálni, ha az egyik kistesó elkapott egy gilisztát előlük és nekik már nem jutott. Le is videóztam a már-már horrorisztikus jelenetet, de ettől még nem azért remeg a kép, hogy a drámai hatást fokozza. Az első három másodpercben még nem is sejtik a csirkék, hogy békaemberekkel, azaz gilisztákkal fognak találkozni. Majd belegyintem közéjük a vacsorát, aztán elszabadul a pokol. Onnan lehet tudni, hogy melyiknek sikerült elkapni egy gilisztát, hogy legalább öten kergetik. Elnézést, hogy közben felbukkan a térdem is a videóban, nem vagyok profi operatőr. Ja, és egy fontos információ. Nem manipuláltam a videó gyorsaságát. Íme, jó szórakozást:
hű, micsoda zsongás:)
VálaszTörlésTök jó, hogy te is bekapcsolódtál a blogba, Robi! (amúgy nem tetszett az előző fejléc?) De lehet, hogy akkor már név szerint bele kéne venni téged is a blogírók közé, hogy tudjuk, mikor írsz te és mikor Gabi. Attilával jót mulattunk a csirkéken, hát igen, kell a fehérje nekik is! :)
VálaszTörlésÉn szegény gilisztákkal érzek együtt...
VálaszTörlésRáadásul elég jó is munkát tudnak végezni a kertben. Szóval miárt nem tartottátok meg őket?