Első közös hétvégénk a hóviharos Bakonybélben

Esti mese: Nyuszi Gyuszi, a fő kedvenc. ("Nyuszi Gyuszi kedvenc foglalatossága a kertészkedés. Kora tavasztól késő őszig nagy szakértelemmel dolgozik veteményeskertjében. Először felássa az ágyásokat, majd répamagot vet, hagymát duggat, salátát palántáz." - Eddig már fejből tudjuk.)

Az autós kép tegnap. Úgy emlékeztem, hogy csináltam erről ma is képet, de sajnos nem. 
Pedig ma már ragyogó napsütés van.

A visszapillantótükör.

A teraszunk szintén tegnap. Aki nem látta még, annak mondom, hogy ez amúgy egy teljesen fedett terasz, hivatalosan ide nem esik be semmi.

A fáskamrához vezető út tegnap...

... és ma. SzuperRobi persze mindenhol vérrel-verítékkel ellapátolja a havat, én meg csak kilejtek a házból lekapni, hogy mutogathassam a blogon.

A fáskamra belülről ma délelőtt. A túlsó oldala sajnos rácsos, így a szél úgy behordta a havat, mintha nem is fa-, hanem hótároló kamra lenne.

A főbérlőnk szerint a sparheltban ne is próbáljak semmit sütni, úgyse jó az ilyesmire. Hát eddig kenyeret, krumplit héjában és sütőtököt már sikerült, méghozzá igen szuperül. (Ígérem, innentől a gasztronómiai villogást minimálisra fogom majd. Ezt most még muszáj volt megmutatnom, mint első és sikeres próbálkozásomat a fatüzelésű Salgó tűzhellyel. Tudom én, hogy aki a képet nézi, az úgyse a gasztroértékét látja a dolognak, hanem a retró "járólapot" a háttérben.)

Az ismert családtag fürdés után.

Az ismert családtag (napsütésben!) szánkózni indul ma reggel.

Itt pedig a főúton szánkózik - paparazzifotó az ablakunkból. Sajnos kesztyűt már nem kapott, mondván, úgyis itt van már a tavasz, minek az, így aztán egy zoknit húztunk a kezére szegénykének...